Minden olyan hirtelen történt. Rex egyik pillanatban még csak kinn játszott a kertben,majd hirtelen el futott. Sokat kiabáltunk de semmi nyoma nem volt. Egyik pillanatról a másikra kétségbe eseten kiabáltam . Hirtelen azt éreztem örökre el ment . De anya meg nyugtatóan így szolt:Kicsim ideje aludni . De én még keresni akartam. Így aztán eldöntöttem , hogy este ki osonok az erdőbe és meg keresem Rexet. Így is lett , este ki osontam a házból és elkezdtem kiabálni .
Rex!Rex? Hirtelen egy sötét valami bukkant elő és rám ugrott. Sikítva szettem le magamról,és be futottam a sötét erdőbe . Kicsit ugyan meg ijedtem de nem úgy amikor Rex eltűnt. Így aztán tovább kerestem de nem találtam. Kezdett hidegedni ezért muszáj volthaza mennem, csak egy volt a baj nem tudtam merre. Hangosan kiabálni kezdtem SEGÍTSÉG! De nem válaszoltak. Így aztán kerestem egy helyet ahol jól kipihenhetem magam. Találtam is egy barlangot nem volt túl kényelmes, de meg teszi. Így aztán lehunytam a szemem és lassan mély álomba szenderültem. Reggel újra neki álltam keresni a kutyámat de nem válaszolt. Hittem vala , hogy csak ide fut, de nem Rex örökre eltűnt.
Miután ki sírtam a szemem, segítségért kiabáltam. De egyszerre egy hang meg szólalt. Apué volt az és mellette állt anyu is. Mérgesen néztek rám de a szemükből könny csordult ki. Ez volt a megkönnyebbülés könnye. így aztán futva mentem hozzájuk. Anya apa ! De ők csak mérgesen kiabáltak.
Hogy éltem túl azt a napot? Hát szoba fogsággal de nem tudtam úgy büntibe lenni hogy a kutyám nincs biztonságban. De egy ugatásra lettem figyelmes is ott volt Rex . Meg lett éljen
